2022. szeptember 18., vasárnap

Véres Balaton - Mini-könyvklub 23. forduló, 1.

 Hú, de régen nem történt itt semmi! De akkor most miért is van valami?


Annak idején (értsd: kr. e.) megpróbálkoztam a blogolással, de vagy eluntam egy olvasási válság miatt, vagy csak nem éreztem hozzá kedvet. Igazából ez sosem volt annyira komoly dolog nálam, inkább csak amolyan "saját örömömre" kategóriás oldal vezetés. Viszont hosszú idő után újra becsatlakoztam a Mini-könyvklub mostani, 23. fordulójába, mert két olyan regény is bele lett választva a hónapokra, amik amúgy is érdekeltek. A Mini-könyvklubbról bővebben itt olvashatsz, és még van is pár napod rá, hogy csatlakozz! :)

Na, de vágjunk is bele! A mostani forduló szeptemberi olvasmánya nem más, miiiiiiint.... *dobpergés*:


Zajácz D. Zoltán - Véres Balaton


Tartalom:

A zánkai úttörőtáborból egy tihanyi hajókiránduláson titokzatos körülmények között eltűnik a tizennégy éves Marion Morel, a Francia Kommunista Párt párizsi titkárának egyetlen gyermeke. Néhány nappal később pedig az úttörőváros strandján holtan találnak egy huszonegy éves tanárképző főiskolás lányt, aki a gyermekek kísérőjeként vett részt a hajókiránduláson.
A nyomozással Adorján Máté hadnagyot bízzák meg. A tehetséges fiatal nyomozónak segítőtársa is akad: Lendvay Laura, a szomszédos vállalati üdülőben nyaraló orvostanhallgató. A lány pszichiáternek készül, és élénken érdeklődik egy új amerikai módszer, a bűnügyi profilkészítés iránt.
A mindvégig izgalmas, fordulatos történetben megelevenedik a Kádár-korszak Magyarországa, a hetvenes évek végének tipikus karaktereivel: párttitkárokkal, örökké elégedetlenkedő hivatalnokokkal, vadászgató, jachtot és szeretőket tartó, a nyugati életstílust majmoló nagyvállalati vezetőkkel.

SPOILERES VÉLEMÉNY KÖVETKEZIK!

A véres Balaton úton-útfélen szembejött velem. Meglepőnek tartottam, hogy ennyien szereteik, bár azt is be kell vallanom, hogy borzasztóan szkeptikus vagyok a magyar krimiket illetően. Valamiért Böszörményi Gyula: Ambrózy báró esetein kívül nem is fogtam meg még egyet sem. Féltem a gagyiságuktól, hogy nem nyújtanak majd nagy élményt, pedig szép számmal akadnak nagyon dícsért kötetek. Erre mégis kíváncsibb voltam, bár az olvasásra már nehezen vettem rá magam. 

Az első oldalakon tetszett, hogy az író maga is mintha kissé gúnyosan állna az általánosító krimi jellemvonásokhoz - például a kórboncnokok magatartása. A hangneme a továbbiakban is hasonló maradt, tetszett a narráció. Na de azonban a cselekmény beindításával sem sokáig pepecselt a szerző, már az első fejezetben kitárta néhány lapját, és egy brutális gyilkosság áldozatának felfedezésének lehetünk szemtanúi. Ezzel csak még jobban felcsigázott, és a következő oldalakon végig izgalomban is tartott, amikor hirtelen az előzményeket, sőt mi több, magának az áldozatnak, Kozák Editnek ismerhettük meg utolsó napjait. Közben megismerhetünk még néhány fontos szereplőt is, kezdetnek Lendvay Laurát, az orvostanhallgatót, akinek édesapja maga is nyomozó volt, ő maga pedig profilalkotó szeretne lenni. A másik kulcsfontosságú szereplő Adroján Máté, aki szerelmi bánattal túlcsordult szívvel veti bele magát az események forgatagába. Laurát fűti a bosszúvágy, a tettes kézrekerítése, Máté pedig kötelességtudó, és a munkájába fektetett energiákkal próbálja leküzdeni egykori szerelme emlékét. Az ő párosuk a kezdetektől fesztelenül mozog egymással, és nem is éreztem erőltetettnek kettejük összekerülését. Megvolt köztük a kellő összhang, a másik tiszteletben tartása, és ami nekem a legfontosabb volt, hogy azért nem lett teljesen elfelejtve, hogy Laura csak egy civil. Nagyon sok sorozatban az bosszant a legjobban, amikor minden egyéb megrovás vagy kérdés nélkül az utca embere egyszercsak beáll nyomozni.

A szerző egyébként nem sokat titkolózik a szereplőket illetően: elég hamar megtudjuk Marion sosát is. Ezt nem is bántam feltétlenül, mert így csak méginkább reméltem magam is, hogy minél előbb megtalálják, és kikerül a rémes környezetből, ahova elrabolták. 

Máté nagyon megfelelt az ízlésemnek, azonban Laurát néhol túl okoskodónak éreztem. Sajnos néhol az író belefutott abba a hibába, hogy túl sok magyarázást adott egy-egy szereplő mondandójába, és hirtelen elvesztette a valóságérzetét a mesterkélt mondatok hatására. Érződik, hogy a szerző maga is élt ebben a korban, viszont voltak benne olyan szófordulatok, amik nekem abszolút maiak, így néha volt egy kis furcsa érzésem. Plusz a profilalkotás magyarázatakor az első gondolatom az volt, hogy valaki szintén látta a Gyilkos elmékben a dadogós gyilkosról szóló részt... :D 

Nagyon tetszett, hogy igazából az elejétől a végéig nem lehettem benne teljesen biztos, hogy Edit halála és az eltűnés összefüggésben állnak-e. Emiatt nem csak a gyilkos és az elrabló kilétén, hanem magán az indítékon is sokat lehetett gondolkodni. Ettől még olvasményosabb lett, és nem is csoda, hogy tegnap 200 oldalt daráltam le egy ültő helyemben. Ezeken az oldalakon nagyon sok mindent megismerhettünk a korból: milyen egy nevelőotthonban élni, hogyan tudnak az emberek viselkedni egymással, mi történhet már megpecsételt sorsú lányokkal. Nagyon sok és kegyetlen esemény rajzolódott ki előttünk, főleg Edit múltjára vonatkozóan, és borzasztóan sajnáltam a szerencsétlen sorsú félcigány lányt.

A végkifejlettel teljesen meg voltam elégedve, és a szerelmi szál sem zavart. Örültem, hogy így például Máté még hitelesebb és emberibb szereplő lett, illetve megkaptuk a "minden jó, ha a vége jó" zárást. Az elrablóra nem is gyanakodtam, azt gondoltam, hogy egy teljesen kieső szereplő lett, a gyilkos indítékára és kilétére pedig már csak az utolsó fejezetekkor volt tippem (hiszen itt nehezebb dolga volt a kedves olvasónak, több lehetséges oka is felmerült). A mellékszereplőket nagyon kedveltem, főleg a nyomozókat, de a Kaposi házaspár is kellemes pontja volt a történetnek.

A szereplőkre összességében 4 csillagot adnék, Laura néhol túlzott tudálékossága miatt. A cselekmény nálam öt csillagos, plusz pont jár a rövid, könnyen és gyorsan pergő fejezetekért.

Nálam az össszértéke 4 és fél csillag. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése