Csokoládévilla - Mini-könyvklub 23. forduló, 3.

A Mini-könyvklub 23. fordulójának második részében csúnyán elvéreztem októberben. Tulajdonképpen szinte csak a Ház az égszínkék tengernél című könyv miatt jelentkeztem, a többi másodlagos volt, hiszen tudtam, hogy szeretnék rá mindenképp sort keríteni idén. Valahogy azonban a történet nem fogott meg kellőképpen - vagy csak másra vágytam?-, így nem is sikerült befejeznem a mai napig, félbehagytam. 

A harmadik hónap könyvét a lelkiismeretfurdalás végett vettem a kezembe, hogy visszatérjek a klubba, és Te Jó Ég mennyire nem bántam meg! A csokoládévilla (Csokoládé-saga 1.) lapjai egy varázslatos, igazán télies hangulatot hoznak el az olvasónak, és mintha csak kandallóként szolgálna a hűvös estéken, olyan melegséget áraszt. No, lássuk. 

Maria Nikalai - A csokoládévilla

A regény, amely minden érzékünkre hat, akár a legfinomabb csokoládé!

Két női sors. Egy családi örökség. Egy igaz szerelem története.

Stuttgart, 1903. A csokoládégyáros lánya, Judith Rothmann kiváltságos életet él a degerlochi villanegyedben. Ám a látszat csal, semmi sem olyan tökéletes, mint amilyennek kezdetben tűnik. Judith szenvedélye a csokoládékészítés, minden szabad percét a gyárban tölti, újabb és újabb különleges édességeket kísérletez ki. Leghőbb vágya, hogy egyszer ő vehesse át apja helyét. Az idős Rothmann-nak azonban egészen más tervei vannak a lányával: jól akarja férjhez adni, ráadásul egy olyan férfihoz, akit Judith soha nem tudna szeretni. Aztán feltűnik a jóképű és tehetséges Victor Rheinberger, aki Stuttgartban akar új életet kezdeni...

Maria Nikolai romantikus regényfolyamának első részében a századelő Németországát, a leleményes kalandorok világát mutatja be, ahol az ötlet gazdaggá tehet, az asszonyok pedig a saját kezükbe veszik sorsuk irányítását.

A történet helyszíne Németország, ami nekem komfortzónán kívüli, hiszen ezt a nemzetet csak nagyon ritkán érzem közel magamhoz, és az olvasmányaim kiválasztásakor is el tud riasztani, ha ott játszódik a cselekmény. Ebből a szempontból pozitív csalódás volt Stuttgart az 1900-as évek elején. Nagyon kellemes hangulatot árasztott, igazi "régimódi békeidős" volt, hiába tárta fel a társadalmi problémákat is a szerző. Külön elismerés Nikolai felé, hogy érződik a háttérmunka, amit belefektetett a hitelesség miatt az írásába. 

Az írói stílus szerintem nagyon meghatározó eleme volt annak a hangulatnak, amit sikerült elérnie A csokoládévillának, de ez biztosan nem jöhetett volna át a megfelelő fordító nélkül, így külön dicséret jár Almássy Ágnesnek, akinek további fordításai is elkezdtek érdekelni - például A Villa sorozat.

A történet kezdetén megismerjük Judithot és Victort, történetünk két főszereplőjét, és fejezetenként a mellékszálakat is szépen és kiterítve láthatjuk. Mindenkinek megismerjük a főbb jellemvonásait és motivációit, gondolatait, ami nekem nagyon tetszik, és pont emiatt a történet végén egy elvarratlan szálat sem éreztem. Az epilógus lezárása különösen tetszett, ahol összefoglalva olvashattam, kinek a sorsa hogyan alakul.

Judith édesapjával és két ikertestvérével él a csokoládévillában, melyet Édesanyja mentális egészségének javulása érdekében építtettek. Az édesanya nem mutatott javulást, és a hétköznapok terhei alatt összetört, majd Rivába utazott egy szanatóriumba, ahol próbálja újra megtalálni önmagát és feloldani belső feszültségeit, vívódásait. Judith így egyedül néz szembe édesapjával, a keménykezű csokoládégyár igazgatóval, aki hajthatatlan és keményfejű. Döntéseiben nem az érzelmek, hanem az észérvek szempontjai alapján mérlegel, ezzel sokszor a körülötte levőknek okozva fájdalmat. Ebbe a közegbe csöppen bele a börtönből szabadult Victor, mint gyári munkás, aki éles eszével és kitűnő meglátásaival igencsak hamar kerül előrébb a ranglétrán. Az ő történetüket színesíti meg a Karl és Anton, a magára hagyott ikerpár, akik rosszalkodásaikkal hívják fel a figyelmet magukra a szerencsétlen végkimenetelek ellenére is, vagy a művészlelkű Edgar, aki igaz barátja lesz Victornak és segíti minden bajban. A cselédség is kiemelt hangsúllyal szerepel a fejezetek során: az ő társadalmi helyzetük, a viszonyuk magukkal és az életükkel, és az is szerepet kap, hogy mi történik azokkal, akik megpróbálnak kitörni ebből a rendszerből ilyen-olyan módszerekkel. 

A cselédek problémáin túl megtudhatjuk azt is, a korban mit jelent nőnek lenni, mit jelent egy család feketebárányaként élni, vagy mit jelent egy gyár igazgatójának és egyszerre édesapának lenni. 

Ennél többet nem is szeretnék elmondani a történetről, mert szerintem meg kell ismerni ezt a könyvet, nem pedig olvasni róla. :) 

Annyit viszont elmondhatok, hogy a cselekmény sem hagyott unatkozni. Egyfelől a fejezetek nem túl hosszúak, gyorsan váltják egymást a helyszínek, így sokszor sokat kellett várnom, mire egy szál újra előbukkant, és addig izgulhattam, mi lesz a folytatás. Ezzel igazából sikerült végig fenntartani az érdeklődésem, így abszolút pozitívumként gondolok erre. A másik pedig, hogy volt a történetnek egy olyan pontja, amikorra már igencsak megfogyatkozott a visszalevő oldalak száma, én pedig egyszerűen nem értettem, ilyen rövidség alatt hogyan fognak megoldódni a problémák. Ennek ellenére szerintem nem született gagyi megoldás, úgy alakult, ahogy kellett: csavarral és logikusan.

Nehéz lenne kedvenc szereplőket kiemelni, mert magát a könyvet sikerült megszeretnem, így mindenkivel együtt érzem igazán kereknek a történetet. Talán Héléne volt az, akit a legnehezebben sikerült megértenem, és még mindig nem vagyok biztos benne, hogy sikerül teljesen. 

Külön kiemelném a csokoládékészítés folyamatait és érdekességeit, ezek külön pontot érdemelnek az egészben, csakúgy mint az innovációk, amiken dolgoztak a szereplők. Komolyan kedvet kaptam hozzá, hogy bon-bonokat gyártsak karácsonyi ajándékként. :D 

Az én szememben ez a könyv egy 5/5-ös értékelést kap, és ha tehetem, ajánlani fogom másoknak is.