A nyár, amikor elolvastam ezt a könyvet

   A mostani bejegyzésben nem másról lesz szó, mint Jenny Han-A nyár amikor megszépültem című könyvéről, ami egy trilógiának az első kötete.

Tartalom:

„Ebben a könyvben mindaz benne van, amire minden lánynak szüksége van nyáron.”

Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?

Nyár-trilógia, középen az első rész

   Hogy őszinte legyek, nem vártam nagy durranást ettől a könyvtől. Ahogy elnéztem a molyos csillagozásokat, a többség 4-5 csillagra értékelte, én 3-at adnék. A fülszöveg alapján nem is gondoltam másra, mint egy tiniregényre, ami telis-tele van zsúfolva szerelmi szálakkal, és az egyiknek kevesebb értelme van, mint a másiknak.
   A főszereplő lány Belly, aki mint minden nyáron, most is a Fisher család nyaralójába utazik, ahol eltölti ezt az évszakot. Button kisasszony egy nagyra nőtt óvodás, aki egyfolytában dühöng, hisztizik, féltékenykedik, és nem tudja eldönteni, hogy mit is akar. Van benne egy megfelelési kényszer a fiúk felé, mert addigi életében többnyire háttérbe szorult. Annyira örültem volna, ha jól megírják ezt a könyvet, mert az alapötlet nem rossz, még a cím is tetszik, de annyira másképpen kellett volna Bellyt tálalni az olvasó felé, hogy szerethető legyen! Őszintén próbáltam legalább megkedvelni a könyv végéig, de sajnos sehogy sem ment.

Az írónő

   A Fisher fiúk közül Jeremiah nagyobb kedvenc lett, én Conradban semmi különlegeset nem fedeztem fel. Egyszerűen egy magának való tuskó, amire nem kifogás az, amit az írónő beállított a háttérben. Érdekesmód Jeremiah normálisra sikerült, és őt egészen megkedveltem.
   Belly édesanyja, Laura egészen érdekesen lett belerakva a történetbe. Mintha nem is egy anyuka lenne. Az anya-lánya kapcsolat teljesen hiányzik, nincs erős kötelék köztük, és csak 1-2 mondatban beszélnek egymáshoz.
   Susannah volt talán a legkedvesebb a szívemnek, talán őt mutatja be a legjobban az egész könyv, és ezáltal ő lett a legszerethetőbb is. Minden megvan benne ami a többi szereplőből hiányzik.
   A cselekmény maga semmilyen, átlagos nyári hangulata van. Meleg, víz, nap, szerelem. Ennyiből áll az egész, és csak pár mondattal van feldobva, hogy eladható legyen. Emiatt erről nem is igazán tudok többet elmondani.
   Persze, most olyan, mintha egy rettenetes könyvről lenne szó, de én nem akarok elbátortalanítani tőle senkit sem, lehet, hogy van olyan, akinek kifejezetten tetszene. Összességében egyszer elolvastam, de engem nem fogott meg. A sorozatot azért már végig lapozom ha egyszer elkezdtem, mert nem szeretek sorozatokat félbehagyni.

Te olvastad már a könyvet? Neked tetszett? Ha gondolod, írd meg kommentben!