2015. október 4., vasárnap

Bring him home

Kedves olvasó! Tájékoztatlak, hogy az alábbi bejegyzés NEM tartalmaz spoilert. Ez a könyv annyira tökéletes, hogy úgyis csak ömlengést fogsz olvasni.

Fülszöveg:
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
(A könyvet IDE kattintva elérheted. A kép az angol moziplakát.)
   Hát ez valami hihetetlenül jó volt. Annyira élveztem minden betűjét és oldalát! Bevallom, tartottam egy kicsit a könyvtől, mert egy unalmas karaktert vártam, aki csak van, és teljesen tudományosan fog nekem hablatyolni. De nem! Mark Watney az egyik legcsodálatosabb karakter, akit olvasó-énem óta szerencsém volt megismerni.
   A történet úgy kezdődik, hogy Mark éppen ébredezik a porvihar után, és egy rövid, amde tömör három mondattal indítja a naplót:"Erre rábasztam. Ez a jól megfontolt véleményem. Rábasztam." Azt, hogy milyen körülmények között maradt ott, csak jóval később tudhatjuk meg. Mark rendületlenül küzd az életben maradásért, és a hazajutásért. Soha nem adja fel, pedig voltak annyira lehetetlennek tűnő akadályok, amikre azt mondtam, hogy ez lesz a vége, ennyi. Ő ezekben a helyzetekben is felállt és csak haladt előre. Most komolyan, kinek jut az az eszébe, hogy a Marson egy marék földből és két szem krumpliból kész burgonya farmot hozzon létre? Na látod.
   Mark karaktere amiatt is nagyon megragadó számomra, mert nagyon jó humora van. Szarkasztikus, és van öniróniája. Tisztában van teljes mértékben a helyzetével, mégis teljesen másképp akarja feldolgozni az eseményeket. Szerintem egyébként valami zseniféle is, de ahogy olvastam, erre nem kaptunk utalást, vagy csak egy tényleg kiváló asztronauta, és mérnök-botanikus. Egyébként Mark nem az a fajta, aki visszafojtja a véleményét. Ha a NASA embereinek kell valamit elmondania, elmondja. Ha káromkodni akar, káromkodik. Ha filozofál, úgy írja le, ahogy tényleg gondolja. 
   Azok a részek, amelyek a Földön játszódnak, éppolyan jól meg vannak írva, mint az űrbéliek. Egy-két szereplőt nem kedveltem túlzottan - pl. Teddyt -, de a többségüket szimpatikusnak találtam. 
   Erre a könyvre kapásból megadnák végtelen csillagot az ötből. Biztos vagyok abban, hogy nem utoljára olvastam, és hamarosan be fogom szerezni a könyvet, hogy itthon is meglegyen.
   Egyébként a könyvből film is készült, a trailert IDE  kattintva megnézheted. Szerintem nagyon jó lehet, és alig várom, hogy megnézhessem. 
És ha a könyvet egy szóval kéne jellemeznem, ezt mondanám:
zseniális.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése