Borító:
Boncolgatnám a borítót. Igen, azzal kapcsolatban is van kifogásom. Igazából csak kettő.
1. Hol a medál? Miért a kislány pólója alatt van? Szép dolog az olvasó fantáziája, de azért na.Ez engem eléggé bosszantott.Ott van,de mégsem.
2.Ő lenne Yeni, a soványka árvaházi kislány? Teljesen tiszta bőrrel, és ápolt hajjal? Na, ne vicceljünk már. Félreértés ne essék, nagyon szép kislány,de állítólag rosszul voltak tartva, és nem hiszem, hogy ennyire makulátlanul címlapfotós lenne..
A fülszöveg:
Évezredekkel ezelőtt Ehnaton fáraó udvari alkimistáival egy medált készíttetett, amely képes volt befolyásolni a bolygók mozgását.
Az emberiség nem tudja, hogy létezik egy másik világ, egy ismeretlen birodalom, amelynek királynője mindenáron meg akarja kaparintani magának a legnagyobb hatalmat.
Öt gyerek élete változik meg örökre, amikor valaki ellopja a medált, és ezzel együtt a fény is eltűnik a Földről.
Az árvaházban nevelkedő Yeni, Jauns, és Nuwe, valamit a jómódú családból származó Berria és Baru csak egymásra támaszkodhatnak, ha sikerrel akarnak járni.
Az emberiség nem tudja, hogy létezik egy másik világ, egy ismeretlen birodalom, amelynek királynője mindenáron meg akarja kaparintani magának a legnagyobb hatalmat.
Öt gyerek élete változik meg örökre, amikor valaki ellopja a medált, és ezzel együtt a fény is eltűnik a Földről.
Az árvaházban nevelkedő Yeni, Jauns, és Nuwe, valamit a jómódú családból származó Berria és Baru csak egymásra támaszkodhatnak, ha sikerrel akarnak járni.
GYEREKEK ÉS FELNŐTTEK HARCA EGY IDEGEN VILÁGBAN. A BÁTORSÁG, A BARÁTSÁG ÉS A HŰSÉG PRÓBÁJA A VILÁG SORSA AZ Ő KEZÜKBEN VAN.
Most egy kicsit a fülszöveget is boncolgatnám:
1.Az öt gyerek élete megváltozik,ráadásul örökre. És mégis hol a fenében van az a nagy változás?Visszamennek,Yeni kivételével, Berria és Jauns összejön, de ettől még majdhogynem ugyanonnan folytatják,ahol abba hagyták.Ennél nagyobb durranásra számítottam.
2.Yenire hogyan támaszkodik a másik négy, ha ott sincs?
3.Az oké, hogy hűségesek, bátrak, stb., de azért próbán nem mentek keresztül. Végig ott voltak egymásnak, és mendegéltek menteni. Bár az a sok vándorlás, és néhanapján eleresztett bölcsesség és poén tényleg próbára tehette őket. Engem is próbára tettek.
A belsőről:
Hát, nem is tudom hol kezdjem a gondolataimat.
Több dolog is eszembe jut, de igazából mindnek se füle, se farka, szóval most az említett testrészeket össze kéne szednem.
Maga az alaptörténet egy érdekes,misztikus témára alapul, amihez szerintem pár oldal nem elég, amiről alig tudni meg a miértjét, a hogyanját, a kimenetelét. A medálról annyit tudunk meg, hogy a bolygók elmozdulnak, és a föld elpusztul, ha ez a tárgy rossz kezekbe kerül. Kezdődött ez a sötétséggel. Amivel nincsen semmi baj, de nem értjük a miértjét. Ez lehet a bolygónk elmozdulása, a Nappal történhetett valami, bármi előidézheti, és mi csak annyit kapunk, hogy sötét van. Részletesen ki lehetne fejteni azt, hogy ez hova is vezethetne.
A történet egy bevezetővel kezd, aminek szerintem semmi értelme, elhanyagolható lett volna, majd az árvaházba jutunk, ahol három fő szereplőt is megismerhetünk. A rossz sorsú árva gyerekek története mindig problémás. Egyfelől rengetegen úgy közelítik meg ezt a témát, hogy a gyerekek rossz körülmények között, verekedős nevelőkkel vannak körülvéve. Ez már annyira túl van ragozva. Nem lehet egyszer egy normális, rendezett, jó árvaházat bemutatni?
Később megismerünk még két lurkót, akik korukhoz képest letagadhatnak minimum 5 évet agyi érettségük miatt. Félreértés ne essék, nem vagyok én hiper-szuper okos gyerek, de annyi eszem van,hogy ennyi marhaságot nem hordok össze. Baru karaktere szerintem megtestesíti mindazt, amit én negatívumként tudnék felsorolni: bunkóság, tiszteletlenség, engedetlenség, falánkság, és még nap estig sorolhatnám. A szájába adott nyelvjárásról nem is beszélve, amit direkt bele kellett rakni, csakhogy még inkább észrevegyük, hogy ők emberek és nem "kriccsek". Ahhoz képest, hogy ez elvileg a fiatalok nyelvjárása, szerintem egy olyan szó volt,amit talán életemben egyszer használtam,amikor is rádöbbentem hogy mennyire rosszul hangzik, a többit pedig még csak fel se fogtam rendesen, annyira sokkolóan bugyuta volt. (Vagy csak én nem vagyok normális kamasz?)
A könyvben a barátság nagy hangsúlyt kapott. Ezek a részek tetszettek, és egyben bosszantottak a legjobban. Hogy miért? Mert mire oda ért az író, hogy hű, ez most egy nagy jelentésű rész lesz, és már majdnem megcsinálta és leírta az odaillő és passzoló mondatokat, gondolt egyet, felállt, ivott egy kávét, visszaült, és már nem tudta onnan folytatni, az olvasó pedig felsikít. Ezt másképpen nem tudom elmagyarázni.
A kriccsekről különösebben nem ejtenék szót, azon az egy-két dolgon kívül semmiben sem különböznek az emberektől, szóval inkább időt utaznak, semmint hogy másik birodalomba lépnének.
Na de hogy a jó dolgokról is beszéljek:
Voltak jó karakterek, mint például Shamala. Talán pont ez volt a baj,hogy míg az ő személye teljesen ki volt építve, addig a többieké csak úgy "szállingózott a semmiben".
A történet jó, érdekes, csak a kidolgozással van probléma. Remélhetőleg az író tanul a hibáiból, és a második kötet jobbra sikerül.
Szerelmi szálak:
Shamala és Zuen (és Cyprian):
Semmi érdekes nem volt benne, tipikus uralkodónő-alárendeltek féle kapcsolat volt.
Berria és Jauns:
Na ezt nagyon nem értettem. Ők egyszer csak szerelmetes madárkák lettek,semmi előzmény nélkül. Csak hopp,és kész. Ezen durván kiakadtam.
VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ pillanat:
Igen, erről is beszélni kell, mert nem bírom ki hogy ne írjam le: a kedves szerző a hölgyekre vonatkozó dolgot nem akarta kihagyni? Nem véletlenül került bele a könyvbe? Nem? Biztos? Tuti? Hát,oké:(
A történet egy bevezetővel kezd, aminek szerintem semmi értelme, elhanyagolható lett volna, majd az árvaházba jutunk, ahol három fő szereplőt is megismerhetünk. A rossz sorsú árva gyerekek története mindig problémás. Egyfelől rengetegen úgy közelítik meg ezt a témát, hogy a gyerekek rossz körülmények között, verekedős nevelőkkel vannak körülvéve. Ez már annyira túl van ragozva. Nem lehet egyszer egy normális, rendezett, jó árvaházat bemutatni?
Később megismerünk még két lurkót, akik korukhoz képest letagadhatnak minimum 5 évet agyi érettségük miatt. Félreértés ne essék, nem vagyok én hiper-szuper okos gyerek, de annyi eszem van,hogy ennyi marhaságot nem hordok össze. Baru karaktere szerintem megtestesíti mindazt, amit én negatívumként tudnék felsorolni: bunkóság, tiszteletlenség, engedetlenség, falánkság, és még nap estig sorolhatnám. A szájába adott nyelvjárásról nem is beszélve, amit direkt bele kellett rakni, csakhogy még inkább észrevegyük, hogy ők emberek és nem "kriccsek". Ahhoz képest, hogy ez elvileg a fiatalok nyelvjárása, szerintem egy olyan szó volt,amit talán életemben egyszer használtam,amikor is rádöbbentem hogy mennyire rosszul hangzik, a többit pedig még csak fel se fogtam rendesen, annyira sokkolóan bugyuta volt. (Vagy csak én nem vagyok normális kamasz?)
A könyvben a barátság nagy hangsúlyt kapott. Ezek a részek tetszettek, és egyben bosszantottak a legjobban. Hogy miért? Mert mire oda ért az író, hogy hű, ez most egy nagy jelentésű rész lesz, és már majdnem megcsinálta és leírta az odaillő és passzoló mondatokat, gondolt egyet, felállt, ivott egy kávét, visszaült, és már nem tudta onnan folytatni, az olvasó pedig felsikít. Ezt másképpen nem tudom elmagyarázni.
A kriccsekről különösebben nem ejtenék szót, azon az egy-két dolgon kívül semmiben sem különböznek az emberektől, szóval inkább időt utaznak, semmint hogy másik birodalomba lépnének.
Na de hogy a jó dolgokról is beszéljek:
Voltak jó karakterek, mint például Shamala. Talán pont ez volt a baj,hogy míg az ő személye teljesen ki volt építve, addig a többieké csak úgy "szállingózott a semmiben".
A történet jó, érdekes, csak a kidolgozással van probléma. Remélhetőleg az író tanul a hibáiból, és a második kötet jobbra sikerül.
Szerelmi szálak:
Shamala és Zuen (és Cyprian):
Semmi érdekes nem volt benne, tipikus uralkodónő-alárendeltek féle kapcsolat volt.
Berria és Jauns:
Na ezt nagyon nem értettem. Ők egyszer csak szerelmetes madárkák lettek,semmi előzmény nélkül. Csak hopp,és kész. Ezen durván kiakadtam.
VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ pillanat:
Igen, erről is beszélni kell, mert nem bírom ki hogy ne írjam le: a kedves szerző a hölgyekre vonatkozó dolgot nem akarta kihagyni? Nem véletlenül került bele a könyvbe? Nem? Biztos? Tuti? Hát,oké:(
Pontyozás:
Borító: 5-ből 3
Tartalom: Itt is három pontyot horgászott. Majd talán legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése