Füli:
Agatha Christie első eredetileg is színpadra írt három felvonásos darabjában (londoni bemutatója 1930. december 8-án volt) Hercule Poirot és Hastings kapitány meghívást kap a híres angol fizikus, Sir Claud Amory surreyi házába, ahol az illető éppen az „atom” bombázásával kísérletezik.
A meghívás oka, lévén a szereplők kiléte, egészen biztosan nem egy-két kellemes, pihenéssel és csevegéssel eltölteni kívánt nap, hanem annál sokkal komolyabb.
A tudós ugyanis attól tart, hogy valaki el akarja lopni találmányát, vagyis egy olyan robbanószer képletét, amely döntő fontosságú lehet egy esetleges Angliát is érintő háború kimenetelét illetően.
Már a fülszövegből kiderülhet az olvasó számára, hogy ez egy színpadi mű eredetileg. Ez meg is látszik a könyv tartalmán: a cselekményt igyekeztek nagyon kevés (esetünkben 1 fő, és 1-1 jelenet erejéig 2 kisebb) helyszínre leszorítani. Ez engem különösebben nem zavart, örültem neki, hogy nem kell egy amúgy 180 oldalas kis könyvnél megjegyezni hat titkos átjárót 12 rejtett szobával. A másik, ami miatt látszott, az a rengeteg párbeszéd, ami szintén nem zavart, mert gyorsan tudtam haladni a könyvvel.
Mint kiderült, ez a Poirot sorozat 7. kötete, ami engem meglepett. Eddig nem tűnt fel, és leht hogy ez csak ebben az egy könyvben volt/van így, de valahogy feltűnően tisztában volt a detektív az ő eszével, és mintha kérkedett volna vele egy kicsit. De különösebben nem a szereplőket szeretném boncolgatni, szóval lépjünk is tovább.
Tipikus Agatha könyv. Család, kis bonyodalom, gyilkosság, nyomozás. Furcsának tartottam, hogy amikor Claud Amory meghalt, mintha mindenki fél perc alatt túl is lépett volna a dolgon.
Spoiler mentesen csak annyit tudok elárulni, hogy nem volt számomra meglepő a gyilkos kiléte, bár én egy egészen más indokra gondoltam, nem a pénzre.
Szó esik itt fiatalok hű odaadásáról a másik felé, ami egy kicsit oldja a könyv feszültségét, és ehhez társul még néhány olyan szereplő, akik élénkségükkel színezik a művet.
Összességében nekem ez a könyv egy nagyon kellemes nyári délutánt adott, szívesen olvastam, igazi felüdülés volt az előző ifjúsági regények után. Egyébként 25.-én kezdjük olvasni közös olvasás keretében az írónő egy másik könyvét, A ferde házat, ha van kedved, olvasd Te is velünk.
Ajánlom mindenkinek, az ötből nekem 4.5 csillag jut a regénynek.
És amúgy a borító. Valahogy nagyon tetszik. Nagyon nagyon.
Szerinted mit lenne még érdemes elolvasni a krimi koronázatlan királynőjétől? Ha gondolod,írd meg kommentben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése