Jennifer L. Armentrout-Obszidián
Fülszöveg:
Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…
Nem értettem, hogy miért van mindenki ennyire oda ezért a könyvért. Egy teljesen átlagos könyv, amit mintha már olvastam volna valahol, mert sablonos. Semmi váratlan, semmi meglepő. Az egyetlen, amit ötletesnek találtam, az az idegenes vonal. És ennyi. A főszereplők idegesítőek, a szomszéd -bunkó-helyesgyerek téma unalmas, ráadásul egyből megkapjuk a kissé gyerekes ikertestvérét is.Katy borzasztó volt.Néha azt se tudta, hogy hol van és mit csinál kb. Tudta, mert tudta,hogy mi folyik körülötte, csak annyira lehúzta saját magánál azt a bizonyos rolót, hogy nem esett le neki, pedig tudta.Már engem frusztrált, és magamban könyörögtem,hogy Daemon nyögje már ki, hogy akkor most mi van. Váh.
Na és Daemon.. Mi van ezzel a gyerekkel?? Ekkora gyökeret én még nem láttam. Kinek gondolja ez magát? Úgy viselkedik,mintha ő lenne a világkirálycsászár. Mindeközben egy labilis, kigyúrt idegen.
Nem. Nem szidom tovább. A lényeg, hogy ez a vélemény később változott. De még mekkorát..
Jennifer L. Armentrout- Ónix
Fülszöveg:
Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…
Na ez már hűha.
Hova lettek az idegesítő karakterek és a sablonosság? IMÁDTAM EZT A KÖNYVET.
Fantasztikus volt, de tényleg. Daemont, Katyt, Deet, mindenkit megkedveltem és hozzámnőttek. Minden lapra más fordulatot tartogatott az írónő, és én csak kapkodtam a fejem. Izgalmas volt, lenyűgöző, a szerelmi szál pedig egyáltalán nem idegesített, sőt. Leírhatatlan érzések kavarogtak bennem, majdhogynem együtt sírtam és együtt nevettem mindenkivel. Olyan szereplőket szerettem meg, akiket ki nem állhattam, és rosszakat együtt utáltam kedvenceimmel. Katy sokkal érettebb lett, Daemon pedig megmutatta magát, és így én is beálltam az olvadozók sorába. SPOILER!!Dee és Adam kapcsolata nagyon rendben volt, de a végén..bevallom,lehullott egy-két könnycsepp.SPOILER VÉGE!!
Annyit nevettem a párbeszédeken. Imádtam. Erről a könyvről majdhogynem csak áradozni tudok, és biztosra veszem, hogy a harmadik is rövid időn belül a kezemben lesz.
Ami számomra egy hatalmas pozitívum, hogy az írónő nem magyaráztatott. Sokszor előfordul sorozatoknál, hogy az előző részt még majdhogynem teljesen elmeséli az első 10 oldalon,de iktt nem. Egyből onnan folytatta,ahonnan abbahagyta.
Ha még nem olvastad a könyvet, most lépj ki, mert spoileres rész jön. Köszönöm, hogy eddig elolvastad, további kellemes napot kívánok.:)
Na, Blake. Az elején egy kedves, rendes srácként gondoltam rá. Kedveltem, elfogadtam, mint új szereplőt, és amikor kiderült, hogy ő is hibrid, és Katy is az, csak még inkább így éreztem. Aztán amikor kiderült, hogy tégla és semmi jó nem származik a tetteiből, akkor sem igazán tudtam haragudni rá. Ha belegondolunk, nagyon valószínűnek tartom, hogy ha Daemon és Katy is ugyanígy jár, hasonlóképp cselekedtek volna. Persze először szökéssel próbálkoznának, de végül így folytatnák.
Kedvenc szerepló lett Mr. Garrisonból, vagyis Matthewból is. Annyira szerethető, és fontos figura. Ő gondoskodik a luxenekről, és ez emlékeztet mindig arra,hogy tényleg "gyerekekről" van szó.
Aki végig ellenszenves volt, az Ash, Andrew és Will.
Ash és Andrew annyira voltak unszimpatikusak, mint amennyire Adam nem volt. Őt szerettem, aranyosnak tartottam, a másik kettőt viszont ki nem álhattam.
Will már az első pillanatban idegesített. Olyan okoskodónak tűnt, és olyan ellenszenves volt. A végén meg különösen, és nagyon remélem, hogy Daemon elkapja a grabancát.
Na és Dawson.. Egyszerűen nem tudok mit mondani. Nagyon remélem, hogy őt is megkedvelem, és hogy fontos szerepe lesz a későbbiekben.
Köszönöm hogy velem tartottál, kellemes utolsó hetet a nagy évkezdés előtt!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése