Tartalom:
A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.
"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére.
Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."
Először a borítóról pár szó:
A Borító csodálatos lett,a ruha álomszép.És ha én ezt mondom,az már valami,mert n alapból utálom a fodros-habosbabos ruhákat.De ez gyönyörű volt,főleg a rózsamintákkal a fodrokban.Nagyon megtetszett.:)
Elemezgessük a tartalmat kicsit:
-Megbizonyosodhat róla a kedves olvasó,hogy végre megtudja,ki kapja a koronát végül.
-A Lázadók egyre jobban nyomulnak,és egyre erősebbek
-America valószínűleg komoly döntések elé lesz állítva
-Már szereti Maxont,és meg is küzd érte
-Az idézettel nem tudok mit kezdeni
A könyv belseje:
Ez egy befejező rész,amit a legtöbb író sikeresen elront,és emiatt értelmét veszti az első könyv szeretete.Bár most nem így lett,voltazért, ami nekem nem tetszett.
Ami a leginkább idegesített a harmadik részben,az az,hogy állandóan,már-már görcsösen ki akarta hangsúlyozni az írónő America vadságát, és büszkeségét.Ez abban a pillanatban vállt túlzássá,amikor kijelentette,hogy ő biztos hogy nem fogja elsőként kimondani azt,hogy szereti Maxont.
Nagyon zavaró volt,hogy teljesen arra mentek ki a párszor értelmetlen viták,hogy érzékeltetve legyen még inkább,hogy hát ők biza' nehezen élhetnének házaspárként.
Igazából az egész könyvre jellemző volt,hogy már nem az volt a cél,hogy megismerjük a szereplőket,vagy a cselekmény legyen fontos-persze az volt-,hanem hogy mindenkinek a legrosszabb tulajdonságát nyomatékosítsák:Clarkson király legrosszindulatúbb oldalát,Amberly királyné kellemességét,Celeste "érdekes" természetét,Kriss nyálasságát..
De mostmár elég a rosszból,és jöjjön a jó!:)
Igazából ezeket a hibákat leszámítva méltó befejezése volt a trilógiának.A cselekmény egyáltalán nem hatott erőltetettnek,folyamatosan pörgött,mégis magától értetődő,természetes volt.A párbeszédek helyén valók,és nem görcsösek.Külön tetszett,hogy mindenkinek meg volt a saját stílusa,és abban is válszolt,így még inkább "laza" volt az egész.
Tetszett,ahogyan a lázadókat szépen lassan beleszőtték az amúgy is bonyolult cselekmény hálójába.Az írónő elérte,hogy egy fajta köd alatt maradjon az egész.Mint amikor mész a már jól ismert utcán,de nem látsz semmit.Valamiért ez jutott róla eszembe.
Egyszer mindenképpen beszerzem a trilógiát,és többször is újraolvasom:)
Kedvenc idézet(ek):
"De néha jólesik azt tenni, amit szeretnénk, s nem azt, amit muszáj."
"Akarom az ünnepeket és a születésnapokat, a szorgos időszakot és a lusta hétvégéket. Szeretném mogyoróvajas ujjacskák nyomát látni az íróasztalomon. Kellenek nekem a családi viccek, a viták, minden. Azt akarom, hogy közös életünk legyen."
" America, neked főként szörnyű ötleteid vannak. Csodálatosak a szándékaid, de az ötleteidről inkább ne is beszéljünk."
"Ez nem a "boldogan éltek, míg…”
Ez annál sokkal, de sokkal több."
Értékelés:
America jelleme nem változott úl sokat erre a részre. Szeretem,ahogyan gondolkodik,jó volt olvasni. Most ez kimaradt kicsit,inkább a szerelmi szálakra koncentrált a könyv.
Maxont sokkal jobban megismerhettük,és ennek nagyon örültem.Szimpatikus maradt mindvégig,amikor a leveleket elolvastam,akkor meg teljes odáig voltam, meg vissza.
Aspen..mit is mondhatnék? Továbbra sem kedvellek..
Borító:5/5
Cselekmény:4,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése